Most kell nagyon ébernek lennünk! Élethalálharcra készülnek ellenünk!

Úgy tűnhet, hogy a csatazaj elült, nem csak hogy a csatát, de a háborút is megnyertük Orbán vezetésével a bevándorlás-ügyben. És úgy tűnik, hogy a beözönléspárti balliberális csürhe már föladta és csak utóvédharcokat folytat. A látszat csal! Élethalálharcra készülnek ellenünk!

Az európai baloldali és jobboldali, valójában liberális elit élethalálharchoz gyűjt erőt és fegyvereket. Orbán elszigetelése, megfélemlítése, megzsarolása nem jött be, sőt egyre inkább Orbán Viktor diadalmenetévé válik a beözönlés-ügy. A kormányok kénytelen sorra beadni a derekukat a beözönlés elleni fellépésnek. Akik például két héttel korábban még lenácizták Magyarországot és Orbánt, azok most arról beszélnek, hogy ha kell, fegyvereseket is bevetnek, hogy megvédjék országukat a beözönlő muszlim hordáktól.

Merkel kancellár, Görögország legyőzése és megszégyenítése után, politikai léte legnagyobb válságát éli át, amelyből egyelőre nem találja a kiutat. Orbánt ugyanis nem hogy nem tudta legyőzni, se megszégyeníteni, de egyre inkább és gyorsuló ütemben arrafelé sodródik, hogy azt legyen kénytelen csinálni, amit Orbán mond már régóta. Ami ellen hetekkel ezelőtt még tekintélye teljes súlyával fellépett. Ám, míg Merkelnek van ideje a választásokig összeszednie magát, az ostobán nácizó osztrák kollégájának nincs. Könnyen lehet, hogy baloldali Faymann a bécsi választások miatt épp a politikai végnapjaiban vergődik.

Egyes nyugati politikusok még verbálisan tartják magukat a liberális, a muzulmán beözönléspárti kánonhoz, de közben ők is aggódva figyelik Orbán egyre növő népszerűségét és rettegnek attól, hogy hazai ellenfélként föltűnik egy Orbánhoz hasonlóan nyilatkozó politikai vezető. Egyre többen rettegnek attól, hogy a muzulmán hordákból nem kérő átlagemberek azoknak adják tömegével a szavazatukat, bármit is állítson róluk a balliberális média, akik tevőlegesen föl akarnak lépni a muzulmán hordák beözönlése ellen.

Egyre több kormányon lévő európai vezető retteg az Orbán hatástól és lélegzetvisszafojtva figyelik a bécsi választást. Ha a mindöröktől fogva vörös Bécs elesik, és megbukik az osztrák kancellár baloldali pártja, akkor az annak a jele, hogy Európában bárhol, bármi megtörténhet a politikában. A vezetők sohasem féltek ennyire az emberektől. Azt tapasztalják, hogy ebben az ügyben hiába minden médiabefolyás, hiába minden politikailag korrektnek mondott akció, az emberek józan paraszti ésszel gyorsan átlátják a valóságot. Különösen úgy, hogy Nyugat-Európában egyre többeknek van testközeli – főleg kellemetlen – tapasztalata a beözönlő csürhével kapcsolatban. És persze az is igaz, hogy egyre több olyan újságíró akad, aki ebben a beözönlést segítő hazugságáradatban már nem hajlandó tevőlegesen részt venni.

Ha Bécs elesik, akkor elszabadul a pokol. A rettegő, bukástól félő európai vezetők minden erejüket összeszedve próbálják majd megállítani az Orbán-expresszt. Semmi sem lesz drága, semmi sem lesz szent és bármire képesek lesznek a hatalmuk megtartása érdekében. Bármilyen eszközt hajlandóak lesznek bevetni Orbán ellen. Ami eddig történt, az kezdő gyermekszínészek ártatlan játéka lesz ahhoz képest, ami ránk vár.

Megtörténhet persze az is, hogy a bécsi bukásból levonják a megfelelő következtetést és csendben, akár fogcsikorgatva, követik Orbánt. Ám, ismervén ezeket a fafejű politikusokat, mint az olasz miniszterelnök vagy a francia államfő, illetve a Merkellel együtt kormányzó német szociáldemokraták, nem valószínű, hogy képesek beismerni tévedésüket. Inkább, eszközökben nem válogatva, aljas módszerekkel háborúzni fognak.

Ezért nem szabad elkényelmesednünk, nem szabad azt hinnünk, hogy a harcnak vége. Győztünk, de a győzelmet még hosszú ideig védeni kell, bármekkora képzavar is ez…