Kedves Diákok, Tanárok, Szülők!

Talán még mindig azon tépelődtök, hogy menjetek-e hétfőn iskolába, vagy menjetek-e kockás ingben tanítani, vagy küldjétek-e a gyermeketeket iskolába… Néhány megfontolandó szempontot ajánlok egy kis időutazással…

35-41 ős osztályokban tanultunk

Azt mondják, túl sok a tananyag, túl sok a tanárok és diákok terhelése, vidám és kipihent tanárokat akarnak vidám és kipihent diákok, akik kevesebb tananyagot és felszabadult iskolákat akarnak.

Nos, persze, persze…  De egy kis időutazásra hívlak titeket. Nem oly messzire, úgy három-négy évtizednyire. Azokra az időkre, amikor kezdték tán az iskolát, azok az igazgatók, akik most mindenáron kockásingbe akarnak kényszeríteni mindenkit.

Nos. Akkor még szombaton is volt tanítás. Igen, jól olvastátok! Szombaton is. Minden szombaton volt legalább négy tanóra. Azaz, be kellett mennie tanárnak, diáknak egyaránt. Aztán előbb az egyik, majd néhány év múlva a másik szombat is szabaddá vált, de én még úgy jártam alsóba, hogy legalább egy szombaton az iskolapadot koptattam. Ja, és azzal, hogy a szombati napok szabaddá váltak, nem lett kevesebb a tananyag, sőt! A gimnázium. Nos, a szombatok szabadok voltak, de többször volt egy héten hét órám, mint hat…

És még valami, ami tán sokkoló lehet a visszaemlékezésben. Akkoriban 30 fő alatt nemigen volt osztály, maximum a kis falusi iskolákban. Az én általános iskolai osztályomban 38-an kezdtünk. És a párhuzamos másik két osztályban is. A gimiben – jónevű budapesti gimnázium – 36-an kezdtünk elsőben a nyolcvanas években.

Kedves Tanárok! Ha ti most az átlag 20 fős osztálylétszámokkal le vagytok terhelve, akkor mit mondhatunk azokra a pedagógusokra, akik majdhogynem kétszer ennyi diákot tanítottak mondjuk írni, olvasni, számolni? Ja, és mint mondtam, sokáig még szombaton is be kellett járniuk tanítani.

Még egy „apró” különbség. Akkoriban nem volt internet, nem volt számítógép, nem volt google, nem volt nemhogy okostelefon, de még számológép se. A modern tanítási eszközt nem a tantermenkénti digitális tábla, cd lejátszó és laptop képviselte, hanem az iskola egyetlen, mondom egyetlen írásvetítője! Amit csakis nagyon nyomós indokkal kaphatott meg egy-egy órára a tanerő.

Hogy ez mit jelentett? A tanár kézzel írt mindent, vagy írógéppel. És ha valamire föl akart készülni, akkor könyveket kellett átolvasni, keresnie és körmölnie nagyon sokat. Minden évben! Nem volt ctrl+c ctrl+v!

És mit jelentett ez nekünk, akkori diákoknak? Ha fogalmazást kellett írnunk, akkor azt saját kútfőből kellett írnunk. Nem „inspirálódhattunk” a netről. És másolni sem tudtunk semmit a netről! Ha valamiből alaposabban föl kellett készülnünk, akkor délutánokat, estéket töltöttünk otthon a könyvespolc előtt. Ha még alaposabban, akkor meg sok-sok órát a könyvtárakban, keresve és olvasva, nem a gép előtt kiguglizva pár perc alatt. Igen, drága kis tanuló barátom, én még az egyetemi vizsgaidőszakjaim nagy részét is a Széchenyi Könyvtárban, vagy a Szabó Ervin Könyvtárban töltöttem, nem a romkocsmákban! És te panaszkodsz most leterheltségre?

És ha azt nézem, azok, akik akkor tanítottak nem végeztek olyan rossz munkát, a szörnyű leterheltség és még szörnyűbb körülmények ellenére, ha mára az egykori tanítványaikból, mint például Mendrei úrból és a többi kockásinges iskolaigazgatóból, tanárból iskolaigazgató, illetve tanár vált.  

Egyszóval kedves szülőtársaim, és kedves pedagógusok, gondoljatok csak vissza, hogy mi volt egykor és annak fényében beszéljetek „leterheltségről” és „szörnyű oktatási körülményekről”!

Kedves Diákok, akik ma olyan menőnek tartjátok a tüntetést és vidám felszabadult iskolát követeltek. Jó lenne, ha tudomásul vennétek, hogy iskolába elsősorban tanulni jártok! Nem bulizni, nem happyzni, nem tanárokkal bratyizni, nem az első szexuális élményeket begyűjteni, hanem tanulni!

És persze, lehet azon gúnyolódni, hogy minek tudni a kovalens kötést, a deriválást, a pitagorasz tételt, meg minek ismerni a magyar királyokat, meg a sok évszámot, meg olvasni Adyt… Mert ezek nem kellenek a mindennapi életben. Valóban. Ha kb. az ősember szintjén akarsz élni! Csak majd egyszer a gyermeked megkérdezi a Jókai szobor előtt sétálva, hogy „ki volt ez a bácsi?” És akkor majd a lemerült mobilodra bámulva azt mondod neki, hogy fogalmad sincs? Vagy amikor megkérdezi a sötétben a melletted fekvő négyéves fiad, hogy „apu, miért lett éjszakára sötét?” Akkor majd azt válaszolod neki, hogy ez a tudás nem kell a pénzkeresethez, úgyhogy majd megnézed neki a választ a guglin? Szép egy világ lesz, ugye? De közben azért osztogatod a facebookon azt a „szívbemarkoló” cikket, ami arról szól, hogy a hit- és erkölcstan miatt, nem lesz filozófiaoktatás a Vörösmartyban…

És még valami, kedves Pedagógusok! Olvasom, hogy megalázónak tartjátok az értékelést, az önértékelést, az ellenőrzéseket…

Nos, a feleésgem egy nemzetközi multinál dolgozik elég magas vezető beosztásban. És képzeljétek! Minden évben kőkeményen értékelik és értékelnie kell önmagát is! És ha az önértékelés valamint a külső értékelések nagyon eltérnek, akkor automatikusan alkalmatlannak tartják a munkájára. És bizony elég kemény a külső értékelése. Értékelik külön a beosztottai, külön a főnökei, külföldről is, és értékelik külön a cégen belüli „társosztályok” vezetői is. Háromszoros értékelés évente! És e hármas értékelés és az önértékelés alapján tűzik ki azt, hogy miben kell még fejlődnie! És évente újabb gazdasági célokat tűznek ki, minden évben jobban kell teljesíteni a számok alapján, mint az előző évben. Ha nem sikerül elfogadhatóra az értékelés vagy nem sikerül hozni a számokat, akkor szépen érzelemmentesen elköszönnek tőle. És ezzel nem csak ő van így, hanem az összes vezető! Na, ez az igazi számonkérés és minősítés! Úgyhogy, amikor háborogtok a portfolió és a tanfelügyelet, meg egyéb ilyesmi miatt, akkor gondoljatok arra, hogy egy multinál az évente kőkeményen megtörténik!

Végezetül le kell szögezzem:  tudom, hogy sok mindenben igazuk van a tanároknak, működhetne ez a rendszer sokkal jobban is. Kétségkívül van rajta mit javítani, van, amit át kell alakítani gyökeresen. De biztos, hogy a kockásingezés, meg a tüntetgetés, meg az irreális követelések jelentik a megoldást?

Tévedés ne essék! Nem a hetvenes évekbe akarok visszatérni! Azt akarom, hogy jól felszerelt iskolákban, nyugodt pedagógusok hasznos tudást és készségeket nyújtsanak azoknak a diákoknak, akik tanulni járnak az iskolákba!

Én elküldöm iskolába hétfőn a gyermekeimet és elvárom, hogy nem kockásinges pedagógusok tisztességesen megtartsák a tanórákat! A kormánytól pedig elvárom, hogy amit ígért, tartsa be, és a tárgyalásoknak megfelelően, meghallgatva a diákok, pedagógusok, szülők értelmes kéréseit, alakítsa át az oktatási rendszert úgy, hogy mindenben jobbá legyen!"

A fentiekben egy újabb vendégposztot olvashattak! Bár, én keményebben fogalmazok, ennek az - enyémnél nagyságrendekkel visszafogottabb stílusú - írásnak is örömmel adtam helyet.

13
http://demagog.blogstar.hu/./pages/demagog/contents/blog/25475/pics/lead_800x600.jpg
iskola,kockásinges tüntetés,pedagógus,pedagógustüntetés,tanár,vendégblogger,vendégpost,vendégszerző
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 13 db hozzászólás érkezett!
monyesz 2016-03-02 20:31:48
A hétfői küldjem-vagy-ne-küldjem dilemmához szeretnék hozzászólni. Induljunk ki abból, hogy két különböző dologról van szó, amikor a kérdés felvetődik: egyetértek-e a tanárok céljaival (attól most tekintsünk el, hogy melyikkel és mennyire), valamint, hogy egyetértek-e a MÓDSZERREL, hogy a gyerekeinket is bevonjuk egy politikai (mert ez igenis kőkeményen politikai, és nem szakmai) akcióba.
Nos, ezután vizsgáljuk meg, milyen probléma adódhat ebből. A legfontosabb, hogy mindenképpen felmerülnek kételyek a szülőben: nem fogja-e a tanár rossz néven venni a választásomat? Nem lesz-e ennek következménye a gyerekem számára? Mert bizony a tanárok sem egyformán álltak a kérdéshez. Másfelől a tanárok sem lehetnek biztosan abban, hogy a szülők helyeslik-e azt, amit a gyerekeken keresztül esetleg "üzennek" nekik, mert ilyenek is voltak jócskán.
Szerintem ennek az igencsak elhibázott, és az eredmény ismeretében még sikeresnek sem tekinthető kezdeményezésnek az lett a legnagyobb hátulütője, hogy az amúgy is ingatag tanár-szülő bizalmi viszonyt tovább gyengítette.
Megérte?!
Válaszolok
Luca 2016-03-02 09:17:17
A cikk írója nincs tisztában az iskolai helyzettel és sokan azt sem értik,hogy a kockás ing szimbóluma nem teljesen azonos és nem egy időben alakult ki a tüntetéssel, de nem ez az alapvető probléma a cikkel...
Valószínűleg fogalma sincs mi van a Nemzeti Alaptantervben és kerettantervben megfogalmazva, tehát nem tudja, hogy pontosan mennyi tananyagot kéne a tanárnak tanítania. Úgy tűnik arról sincs fogalma, hogy most is vannak 30 fős osztályok (milyen adatok alapján írta azt az átlag 20 fős osztályt??? A környéken van két olyan iskola? Ez nem egy országos átlag, tehát nem valós a következtetése!) és még sorolhatnám. Ahogy egy másik hozzászóló már említette, ne hasonlítsuk össze a felesége munkáját a tanárok munkájával. A tanár nem véletlenül lett tanár, nem pedig multicégnél dolgozó, a gyerekkel akar foglalkozni (ami mellett természetesen magát is fejleszti- de egy jó tanárnak ehhez megvannak a maga eszközei), ill. nincs is vezető beosztásban. Apropó vezető beosztás!
A cikk írója azt a részt miért nem írja le, hogy azokban az időkben, amiről ő mesél, a tanítónak előre köszöntek, tisztelték és szerették, amiért a gyerekeikből embert faragtak?
Csak mert ma ez már igen ritka, és annak reményében írom le ezt jelzőt, hogy valahol még talán így van!
A szülőkkel is örökös harc folyik,akik valamiért sokszor jobban tudják,hogy egyes tananyagot hogy kéne tanítani, annak ellenére,hogy teljesen más a szakmájuk, és még folytathatnám a sort. Most a társadalom egy része is bűnösként néz a tanárra, aki ellustult, mint ebben a mai világban mindenki, nincs kedve készülni, sokat akar keresni, ezért lázad.
Remélem egyszer lehetőségem adódik arra,hogy mint tanító leírjam egy hetemet percről percre, vagy videón rögzítsem, hogy az ilyen cikkíróknak megmutatjassam,hogy valójában mi történik az iskolában.
Bár aki makacsul ragaszkodik az igazához és nem akar LÁTni, annak bárki bármit mondhat és mutathat!

Minden jót kívánok!
Válaszolok
Zsuzsanna válasza: Vanda bejegyzésére 2016-03-02 02:13:09
Vanda..Vanda...az Ön neve sem volt divatos akkor, a gyerekek hála Isten egészségesek voltak, mert a természetes életet élték, nem művitaminokat, műkajákat ettek, és a szabadban töltötték az idejüket. Simán járt nekik a körmös, és sokan megköszönték az idős tanítónéninek azt a körmöst, mert megtanulták azt amit később felhasználtak a továbbtanuláshoz.Jaaaa....és újabban divat gyakorta odavágni, hogy : Ön(persze nagybetűvel) nem hiteles! Ennyi......Mégis milyen jogon????!!!!
Válaszolok
Zsuzsanna válasza: Magdi bejegyzésére 2016-03-02 02:01:06
igen így volt, és én pedig 69-ben. Amúgy visszamehetúnk kedves "magampista", Ádám és Éváig és gúnyolódni lehet , de nem érdemes, !!! Régebben a mi időnk előtt olyan tanítás is volt, hogy volt 40 diák és fele 3.-as volt fele 2.-as. Az akkori tanár így készült fel az órákra. Örömmel tanított, mert nem volt affér a szülőkkel, nem ment be az anyuka és ordította le a pedagógus fejét. Neeeem, tisztelet övezte a tanárt és ezzel Ők nem éltek vissza.!!! Később mérgesedett el a helyzet, mikor a tisztelet alábbhagyott és megszünt a körmös és a tenyeres. Pedig nem ártott higgyék el. IGAZ MAGDI!!!
Válaszolok
Vanda 2016-02-29 21:53:24
Vissza a középkorba? Az is régen volt.Nem tudom emlékszik e még, milyen volt akkor egy gyerek magatartása? ( nem tegezem, ha nem baj, van még aki alkalmazza ezt, és nem applikáció) Bár nem szeretném ha a testi fenyítés visszajönne, de akkor mindennapos volt egy körmös és egy pofon(szigorúan a hiperaktív, ADD-s és ADHD-s gyerekeknek) Ja ,hogy akkor még nem voltak ilyen hangzatos nevek erre?! Írta egy kedves hozzászóló, mivel 1 hetet sem töltött még iskolában munkával, ön nem hiteles! Ennyi.
Válaszolok
Ilonaa 2016-02-29 20:03:19
Bár nem vagyok pedagógus,csak egy szülő. De valóban rég olvastam ilyen ostoba írást.Felesleges is belemenni az elemzésébe.Különben is helyes térjünk vissza,az orvosok ne fertőtlenítsék a kezüket,meeeer jó volt az úgy régen.Hülye Semmelweis...A Taigetoszt sem értem miért nem vezetjük vissza? Kedves cikk írója,aki megrekedt egy régi világban,de elfelejtett a korral haladni,megnyugtatom a szombati oktatás magán sem látszik... Jelenleg a tanárok csak egy élhetőbb,nyugalmasabb rendszerben szeretnének tanítani ahol nem kell szétszakadniuk.(Ami régen nem volt,ahogy sok minden másként volt) Nem összehasonlítható az akkori és a mostani oktatás! A diákok igenis túlterheltek,mert a cél egy agy mosott gondolkodás nélküli bólogató zombi csapat kitermelése. A jelenlegi oktatás KÁOSZ nem több..... Én még hálás vagyok a tanáraimnak,az akkori oktatás rendszernek és semmi pénzért nem lennék most diák,sem tanár.... Mindkét felet becsülöm,mert látom a küzdelmeiket ami a mi időnkben nem így volt!
Válaszolok
Emese 2016-02-29 19:16:46
Először is, miért tegeződik? Vagy ez is olyan multis beidegződés, mint a felesége minősítése?
A cikkből látható, hogy gőze nincs a tanítók, tanárok munkájáról napjainkban. De ez nem baj, nekem sincs a pl. a hentesekéről. Viszont nem adom elő a mindentmegmondó, hűdenagyonmindenttudó fazont.
Addig, amíg nem tölt el egy hetet 8.00-16.00-ig egy alsó vagy felső tagozatos osztállyal, annak és családjuknak minden örömével és bánatával, ne írjon leszóló cikket a pedagógusokról, mert NEM HITELES!, csak demagóg!
Válaszolok
Marinka 2016-02-29 16:16:21
Egy nemzetközi multinál dolgozó elég magas vezető beosztású ember munkáját semmiképp nem hasonlítanám egy KLIK fenntartású iskola pedagógusi munkájával. Fizetésével sem. Az értékelést sem. Lehet, hogy évente háromszor is van náluk, de bizonyára nem készül rá hónapokat 100 oldalnyi dokumentációval. Nem az ellenőrzés ellen tiltakozunk, hanem a módja miatt. Régen és is 38 fős osztályban kezdtem az iskolát, szombaton is iskolában voltam délelőtt, de minden nap fél egykor otthon voltam. Írás órám 5 volt, minden nap egy, a szabadban pedig annyi időt töltöttem, amennyit akartam. Ma egy elsősnek 3 írás órája van, és 5 kötelező tesi, amikor futkosnia kell a folyosón, meg a lépcsőn. Ja, és én annak idején hátratett kézzel ültem, és szó nélkül figyeltem órán. Ma.... javaslom kipróbálásra. Van egy felsős és egy gimis fiam is, de róluk majd máskor.
Válaszolok
Anna 2016-02-29 14:34:56
http://m.nol.hu/belfold/kukajuk-mar-nincs-hamarosan-futes-sem-lesz-1603877

Tessék olvasni! Szuper munkakörülmények. A feleséged el tudná így látni a munkáját? Mennyire lenne így elfogadható az önértékelés megkövetelése?
Válaszolok
Anna 2016-02-29 14:24:02
A feleséged valószínű nem nettó 100-300 ezer körül visz haza. Gondolom kap telefont, laptopot, kocsit is és cafetériát is. Vezető beosztásban ezek járni szoktak. Tud fénymásolni, nyomtatni ha kell, van inernet.A munkájának ellátásához gondolom megvannak a feltételek. Valószínű ő sem szívesen dolgozna 50 évvel ezelőtti körülmények között, szóval ne gyere nekem azzal, hogy régen mi volt. Biztos van fűtés, fénymásoló papír az irodában. Céges benzinnel utazik, nem úgy mint az utazó gyógypedagógusok, akik nem kapnak utazási költségtérítést, ha ki kell menniük valahova fejleszteni.
Válaszolok
12

Ezeket a cikkeket olvastad már?