Túszul akarják ejteni a tanárokat!

A balliberálisok célja a tanárok elégedetlenségének ellopásával, a társadalmi elégedetlenség érzetének felkeltése. Trendfordulót akarnak, mert különben már idén végleg elbukják a 2018-as választásokat.Az MSZP aktivisták és a DK-s idióták jól látható nyomulása számos tanárt, diákot és szülőt elriasztott a tüntetésen való részvételtől

A balliberális oldal politikusai és médiamunkásai, mint fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodnak a tanárom mostani tiltakozó akciójába. Ez az egész ügy veszte.

Utolsó esélynek érzik a 2018-as választások előtt a tanári tiltakozást a balliberálisok arra, hogy megtörjék azt a trendet, amely a kormány és a Fidesz erősödését mutatja, immáron több lassan megint egy éve. Alig két évvel a következő választások előtt, amely egyébként a ciklus közepe, a kormányzó pártok nemhogy nem állnak vesztésre, de előnyük ismét akkor, mint volt a legutóbbi, elsöprő választási diadal idején. Pedig trendszerűen általában ilyenkor a legalacsonyabb a kormányzópártok népszerűsége.

Visszatekintés

És ez a ciklus is úgy indult, hogy a Fidesz-KDNP támogatottsága néha lassan, néha kicsit gyorsabban, de folyamatosan erodálódott, mígnem fölcsillant a baloldal számára a remény a következő választásra. A félremagyarázott „internetadó” elleni sikeresnek tűnő tüntetés, majd a kommunikációs baklövések sorozatát hozó megyematrica bevezetése erodálta a nem párthű Fidesz támogatói kört. Csaknem egy millió szavazó pártolt el a kutatások szerint a kormánypárttól. Ez abban is megmutatkozott, hogy a háttérben lepaktált baloldal és szélsőjobb, két közös akcióval meg tudta fosztani a kormánypártokat a kétharmadtól.

A balliberális csürhe örömünnepet ült. Pedig ekkor már javában dübörgött a migránsválság. Ezt azonban a balliberális oldal totálisan félreértette. Orbán élete egyik legzseniálisabb politikai akciójára föltett mindent. És nagyon nagyot nyert vele. Az egymillió elpártolt szavazó nagy része szép folyamatosan visszatért a kormánypárokhoz. Sőt, az erősödéstől megittasodott Jobbik is nagy pofont kapott mostanra, ugyanis a Fidesz és Jobbik között hezitáló szavazók is döntő többségében a Fidesz mellé álltak.  A 2016-os év a lakossági adócsökkentéssel és a CSOK-kal indult. Ez utóbbit sokan máris a rezsicsökkentéshez hasonló sikeres politikai atombombához hasonlítják, amely megint totálisan elpusztítja az ellenzék minden esélyét.

Hol van már a 2015 év eleji hurráhangulat a balliberális oldalon? Sehol. A széthúzó, egymással ostobán marakodó baloldali és liberális pártocskákat egyre növekvő szánalommal nézik itthon és külföldön is. A közvéleménykutatási trend már most sokkal jobbat mutat a kormánypártok számára, mint bármikor az előző ciklus idején. A társalmi közérzet pedig - bár örök elégedetlen a magyar - összességében egyáltalán nem rossz, nem jelez kormányváltási igényt.

Totális csőd a balliberális politika

Érzik a balliberális oldalon is a végveszélyt, hogy már idén végleg elúszhat a 2018-as győzelem reménye is. Tenni azonban nem nagyon tudtak ellene. Még mindig nem fogják föl, hogy az olyan megfoghatatlan és ködös dolgok, mint az „antidemokratikusság”, a médiaszabadság elvétele, a másság erőltetése vagy értetlenséget vagy egyenesen ellenérzéseket vált ki a társadalom többségében.

Demokráciahiányról panaszkodni hiteltelen egy olyan országban, ahol a két ellenzéki győzelemmel meg lehet fosztani a kormányt a kétharmadtól.

A sajtószabadság hiányáról panaszkodni egyenesen vérlázító sokak szemében ott, ahol minden nap szabadon és büntetlenül mocskolhatják – sokszor egészen alpári módon – a kormánypártokat és vezetőit, beleértve magát az államfőt is. Elég csak végignézni a hírportálok napi termését ahhoz, hogy a médiadiktatúra vádja enyhén szólva is röhejessé váljon.

A másság erőltetése pedig annyira kontraszelektív, hogy még a magukat baloldalinak valló szavazóknál se jön be. Az emberek többségének mérhetetlenül elege van az állandó és alaptalan nácizásból, fasisztázásból, egyre inkább értetlenül nézik a buzifelvonulást, a muzulmán beözönlés balliberális támogatása pedig egyenesen fölbőszíti az embereket párthovatartozásuktól függetlenül.

A korrupció emlegetése, amely ellenzéki rutinmantrává vált, szintén besült, mint „politikai csodafegyver”, pedig anno a Fidesznek bejött Gyurcsányék ellen. Pedig annyira egyszerű. Az emberek, bár morognak a vélt vagy valós politikusi korrupció miatt, az csak akkor hatásos széleskörben a kormánypártok ellen, ha közben megszorítások vannak. Akkor kapcsolja össze az emberek többsége a korrupciót azzal, hogy neki magának személy szerint rosszabbul megy. Ám mivel a Fidesz-kormány idején 2013 óta egyre jobban megy az embereknek, a korrupciós hőzöngésekre sokkal kevésbé vevők. Jól mutatja ezt, hogy az eddig még sohasem kormányzó és a kezdetektől a korrupció elleni fellépés élharcosának számító LMP sem képes semmit profitálni a választói támogatottság szintjén, az évek óta napi szinten mantrázott „szörnyű nagy itt a korrupció” politikai akciójából. A balliberálisok ilyetén akcióitól pedig egyenesen hányingere van az emberek többségének, ugyanis nem nagyon van hiteltelenebb megszólaló korrupcióellenes ügyekben, mint az MSZP és a DK.

Tanártüntetés mint esély

A balliberális oldal külső támogatói jól látják, hogy ezek a pártok megújulni, hitelessé válni és főleg ésszel politizálni totálisan képtelenek. Ezért aktiválták a baloldal utolsó esélyének tartott a szakszervezeteket és ezért kezdtek el előbb az egészségügy, majd az oktatás területén akciózni. Ezek egyrészt gyakorlatilag mindenkit érintenek Magyarországon, másrészt akkora rendszerek, hogy elégedetlent mindig könnyű találni. Az egészségüggyel próbálkoztak előbb, ám hiába stadionoztak, az uniós ezermilliárdokból rengeteg jutott az ágazat fejlesztésére, és a bérproblémákról is többségében sikeresen tárgyalt a kormány, elfogadható megoldásokat találva a többség számára. Bár a mai napig is találni, főleg az interneten horrorsztorikat és képeket, de azok hitelessége enyhén szólva is kétséges, hiszen az emberek nap mint nap tapasztalják a felújításokat az egészségügyi intézményekben, amelyek mind az elmúlt néhány évben történtek. Ráadásul az olyan idióta baklövések, mint a Gyurcsány kampányfilmjében szereplő tíz éves és romániai fotók, teljességgel aláássák az ilyen üzenetek hitelét.

Ennek ellenére a témát próbálják napirenden tartani, de az igazi aduászt az oktatási rendszer körüli mostani huzavonában látja a balliberális oldal és az őket támogató külföldi erők.

Szívátültetés után maratont futni, de azonnal…

Kis kitérő az oktatás átalakításáról: az oktatás az átszervezés kellős közepén van, amely számos érdeksérelmet szül, és természetesen együtt jár számos hibával. Az emberek pedig úgy tűnik nem értik, hogy a tanárok és az ellenzék által példaként fölhozott nyugati minták már évtizedek óta működő, bejáratott rendszerek, amelyek bevezetése ott sem volt zökkenőmentes, ám a hibákat, működési zavarokat az eltelt időben már kijavították. Szerintük itt mindennek azonnal jól kellene működni. Hogy ez mit jelent, azt egy orvosi példával lehet legjobban érzékeltetni: körülbelül azt várják el, hogy a szívátültetési műtét után a műtőből kijövő beteg azonnal maratont futhasson… Épp, hogy túl vagyunk egy fájdalmas, de szükséges életmentő műtéten a teljes közoktatást illetően, de a tanárok azt követelik, hogy minden azonnal flottul működjön és minden sokkal jobb legyen, mint volt. Beleértve a fizetést is természetesen.

Azt senki sem tagadja, hogy problémák vannak az oktatás gyökeres átalakítása után. Az is tény, hogy ide úgy tűnik, sokkal kevesebb pénz jutott, mint az egészségügyre. És ilyenkor előjön a régi magyar bürokrata szokás: szinte senki nem dönt semmiről, szinte senki nem vállal felelősséget semmiért, ellenben szinte az oktatásszervezésben dolgozó összes vezető kapaszkodik a székébe és magát védi a problémák megoldása vagy legalább jelzése nélkül. Ebből persze a tanároknak és főleg az igazgatóknak elegük van. Korábban rossz volt a fizetés, de legalább nagyfokú önállóságot élveztek ott, ahol épelméjű volt a polgármester. Ezért aztán az iskolaigazgatón múlt, hogy mennyi pluszt ügyeskedett ki magának, a tanároknak és az iskolának a településétől. Na, ennek egyszer és mindenkorra vége lett, és hiába jött a többség számára jelentős fizetésemelés, a kétségtelenül meglévő hibák elégedetlenséget szültek. Ezt érezték meg és erre repültek rá a szakszervezetisek és akik mögöttük állnak.

Az oktatásügy nem lesz az utolsó szalmaszál

A tanártüntetés néhány ezer résztvevője – köztük ki tudja, hány pártaktivista, pártember, akinek gyakorlatban nincs közük az oktatáshoz – bármennyire is eltúlozta a média a résztvevők számát, jól jelzi, hogy a tanárok többsége elégedetlen ugyan, de egyáltalán nem hülye. Eszük ágában sincs visszakívánni a 2010 előtti, megszorításokkal, befagyasztott bérekkel és óriási forráskivonásokkal jellemezhető rendszert. Ők, a hibák kijavítása után szépen, nyugodtan visszamennek a táblák elé és eszük ágában sem lesz tolni a balliberálisok szekerét. Ez már csak azért is valószínű, mert mind Balog Zoltán miniszter, mind pedig Orbán Viktor kormányfő ígéretet tett arra, hogy 2017 szeptemberére megoldják azokat a problémákat, amiket a tanárok jogosan kifogásolnak. Ugyanakkor a fizetésemelési követelés állandó hangsúlyozásával a társadalmi nyomásgyakorlás is beindult a tanárok felé, megakadályozva azt, hogy a társadalom széles tömegei a maréknyi és politikai motivációból tüntető szakszervezetis tanárok mellé álljanak.

A tanárok többsége elégedetlen ugyan, de egyáltalán nem hülye!  Ők a hibák kijavítása után szépen, nyugodtan visszamennek a táblák elé és eszük ágában sem lesz tolni a balliberálisok szekerét!

A régi jól bevált szoci trükk, a fizetésemelése követelése tehát bumerángként hatott és egyelőre úgy tűnik, elvette az ügy eszkalálásának maradék kis esélyét is. Csakúgy mint az, hogy az elvileg civil ellenállásra azonnal és erőszakosan rárepült a két baloldali párt. Az MSZP-s aktivisták és a DK-s idióták jól látható nyomulása számos tanárt, diákot és szülőt elriasztott a tüntetésen való részvételtől. Ha továbbra is ilyen erőszakosan nyomulnak, akkor még a tiltakozástól is elriasztják a többséget. Az is kikezdi a hitelességet, hogy tárgyalnak, megegyeznek, majd mégsem és új követelésekkel állnak elő. Az olyan óriási baklövések, mint amikor a baptista gimnáziumban tanuló diák szapulta a KLIK-et, amihez egyrészt semmi köze nincs, mert nem tartozik oda, másrészt meg már bejelentették, hogy megszüntetik, azok végképp elveszik a tüntetés élét.

Mindezek együttesen pedig azt üzenik az átlagembereknek, hogy bár az oktatásban dolgozók elégedetlenségének nagy része indokolt, de a baloldali pártok és az elégedetlenkedő tanárok vezetői nem megoldani akarják a problémákat, hanem saját politikai céljaikra kihasználni.

És ezzel el is dőlt az ügy politikai végkimenetele: ebből nem lesz politikai trendforduló!

Maximum Tóbiás Józsefnek lesz belőle annyi haszna, hogy véres verítékkel megőrizheti pártelnöki székét, ha el tudja hitetni pár száz ostoba szoci kongresszusi küldöttel, hogy ez egy szocialista győzelem a kormány felett...

Tóbiás hiába reménykedik, nem lesz politikai trendforduló.

http://demagog.blogstar.hu/./pages/demagog/contents/blog/25145/pics/lead_800x600.jpg
2018,balliberális,mszp,pedagógustüntetés,tanár,tanító
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?