Kedves Pedagógus!

Kedves Pedagógus! Ne hagyd magad befolyásolni. Ne engedd, hogy politikai harcok fegyvere legyél. Ez nem Te vagy! Te az vagy, aki nem munkának tekinti az oktatást, hanem szolgálatnak. Maradj meg ilyennek!"

"Először is azzal kell kezdenem, hogy hálás vagyok Neked! Köszönöm, hogy megtanítottál írni, olvasni, számolni és egy csomó olyan dologra, amit ugyan nem használok a hétköznapokban, de káromra nem volt, hogy hallottam róla. Azért is hálás vagyok, hogy a gyermekeim is tudják már a betűvetés és a számolás alapjait. 

Nem leszek demagóg!

Nem kezdem el azt mondani, hogy miközben én napi tíz-tizenkét órát dolgozom, Te a legrosszabb napjaidon is csak nyolcat. Azzal sem jövök elő, hogy miközben nekem huszonegynéhány nap az éves szabadságom, Te nyáron bő másfél hónapig otthon lehetsz a családoddal. Nekem valahogy meg kell oldanom, hogy a gyerekeimre felügyeljen valaki a szünetben, mert Te pihensz – de nincs ezzel semmi baj. Megoldom, megoldjuk. 

Az sem zavar, hogy vannak tanítás nélküli munkanapok, amikor nem végzed a munkádat, így aztán én sem, mert a kevés szabadságomból egy napot fel kell használnom, hogy vigyázzak a gyerekeimre, mert Te valamiért nem teheted. 

Annak kifejezetten örülök, hogy az elmúlt években negyven százalékkal emelkedett a fizetésed! Megérdemled, mert alacsonyról indultatok és még most sem vagytok a csúcson, de emelkedik ez még. 

Nekem mondjuk nem emelkedett a fizetésem, csak a kiadásaim csökkentek, de nem baj. Tőlem senki nem tanul meg írni. 

Mondom, nem akarok demagóg lenni, de azért az ne zavarjon már, hogy több lett a tananyag, meg az óraszám. 

Ilyen ez. 

Magasak az elvárások, mert az ország jövője részben rajtad is múlik. Az se jelentsen problémát, hogy a gyerekeknek délután négyig az iskolában kell lenniük. Ja, hogy ez nem zavar, csak az, hogy akkor Neked is ott kell lenni nyolc órát? Ez van. Ilyen az, amikor többségében mindenkire vonatkozik a negyvenórás munkahét. 

Tudod, mi magyarok mindig büszkék voltunk arra, hogy nálunk milyen magas színvonalú az oktatás. Kérlek, hogy ez maradjon is így. Ne akard, hogy a gyerekek kevesebbet legyenek az iskolában, vagy ne legyen annyi az óraszám. 

És végül lenne még egy kérésem is. 

Kedves Pedagógus! Ne hagyd magad befolyásolni. Ne engedd, hogy politikai harcok fegyvere legyél. Ez nem Te vagy! Te az vagy, aki nem munkának tekinti az oktatást, hanem szolgálatnak. Maradj meg ilyennek!"

(I. K.)

Eljöve ez a pillanat is. Őszinte meglepetésemre e-mailen kaptam ezt az írást, azzal a kéréssel, hogy ha tetszik és egyetértek a benne foglaltakkal, publikáljam.

Nos, bár nem értek mindennel egyet, ami benne foglaltatik, a véleményszabadság híveként, természetesen közreadom az írást. Jómagam, bár nem vagyok pedagógus, számos tanárt-tanítót barátomként tarthatok számon, és sokat beszélgethetek velük az oktatásról. Mi több, az én gyermekeim is az iskolapadot koptatják. Így tehát szülőként is szembesülök a tényleg létező problémákkal.

Ezért aztán meglehetősen tanárpárti vagyok. DE! A tüntetéssel és a megfogalmazott 25 pont jó részével nem tudok egyetérteni. Meggyőződésem, hogy azok, akik a követelések listáját összeállították, nem pedagógusok voltak, hanem politikusok. Akik nem a pedagógusok érdekeiben léptek föl, hanem csak eszközül használják őket. Már amelyik hagyja. Az én tanár-tanító ismerőseim közül például egynek se jutott eszébe kimenni tüntetni...

Az ügyről szóló meglátásaimat hamarosan közzé is teszem. 

http://demagog.blogstar.hu/./pages/demagog/contents/blog/24576/pics/lead_800x600.jpg
iskola,oktatási rendszer,pedagógus,pedagógustüntetés,tanár,tanító,vendégblogger,vendégszerző
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?