Orbán éve

2015 egészen biztosan bevonul a történelemkönyvekbe. És ezzel együtt Orbán Viktor is. És nem csak a magyar történelemkönyvekbe kerül be a magyar miniszterelnök, akit korábban egy Isten háta mögöttinek tartott kis ország néha feltűnést keltő vezetőjének tartottak.

Orbán irányt mutat.

2015 azonban alaposan átírta ezt a képet. Pontosabban szólva Orbán írta át alaposan a róla szóló részt. Lábjegyzetből főszereplő lett és immáron vitathatatlanul beírta magát az annalesekbe. És hiába próbálták ellenlábasai - és próbálják még ma is többen – csupa kisbetűvel beírni Orbán Viktor nevét, az szinte biztosan csupa nagybetűvel fog bekerülni ama bizonyos nagykönyvbe.

Ma már egészen messzinek tűnik, de ha visszagondolunk, eszünkbe jut, hogy egyáltalán nem így indult számára sem az év. Még el sem ült az internetadónak elnevezett ellenzéki ámokfutás máris egy sokkal nagyobb horderejű ügy szakadt a nyakába. Az alapvetően „autós rezsicsökkentésnek” kitalált megyei autópályadíjrendszer kommunikációja teljes vakvágányra futott, és Orbánnak kellett személyes hitelét is kockára téve helyre tennie a dolgokat.

Aztán jött a sokkoló-emblematikus Charlie Hebdo merénylet és a kapcsolódó titkosszolgálati jelentések, hogy 2015-ben megindul a szervezett muzulmán beözönlés Európa elfoglalása érdekében.

Orbán pedig felismerte, hogy a többségében idióta nyugati politikusok és főképp az Európai Unió képtelen lesz értelmesen kezelni a helyzetet, aki viszont erre képes lesz verbálisan és tettekben, az nagyot alkothat. Minden bizonnyal ez is vezérelte a magyar miniszterelnököt, de sokkal inkább az országunk jövője iránt érzett felelősség.

Amikor ugyanis választani kellett a személyes dicsfény és az ország érdekei között, akkor mindig – magától értetődően – az ország érdekeit képviselte maximálisan. Ezért volt hajlandó például kitenni magát Merkel várható – ám végül be nem következett - bírálatainak azzal, hogy nem mondta le kettejük budapesti találkozóját. És ugyanígy lenyelte az Európai Bizottság elnökének mérhetetlen tuskóságát a diktátorozással és a pofozkodással, mert tudta, hogy még tárgyalnia kell vele is, nem boríthatja rá az asztalt, még akkor sem, ha megérdemelte volna.

A beözönlő muzulmán hordákkal kapcsolatos orbáni intézkedéseket már számosan elemezték, annak sikeréről én is értekeztem többször is. A lényeges most az eredmény: egyrészt Orbán vitathatatlanul Európa vezető személyisége lett, másrészt – és számunkra ez a fontosabb – Magyarországot egyelőre legnagyobb részben sikerült megvédenie a muzulmán beözönlés káros hatásaitól.

Ez utóbbit díjazza egyértelműen az ország népe azzal, hogy Orbán és pártja, ismét a 2010-es magasságokban jár a népszerűségét tekintve. A kormány menekültekkel kapcsolatos intézkedései mögött pedig soha nem látott egységben sorakozott föl a magyarok gondolkodni képes sokasága. Akik erre képtelenek, azok alkotják azt a törpe minoritást, akik képesek lennének föláldozni Magyarország jövőjét is annak érdekében, hogy Orbán Viktort megbuktassák.

Hogy mennyire kimagasló Orbán európai teljesítménye, azt jól mutatja, hogy a muzulmán ügybéli ellenlábasai, bírálói milyen sorsra jutottak.

A volt román kormányfő, Ponta, börtönben várja a várhatóan sokéves börtönbüntetését korrupcióért. Hatalma megroppanása, amely a lemondásához, majd letartóztatásához vezetett, nem kis részben a muzulmán beözönlés ügyében mutatott ostoba, pökhendi és következetlen politizálásának volt a következménye.

Faymann, a nácizó osztrák kancellár a világ közröhejének és megvetésének tárgya lett, amikor pár héttel azután, hogy a magyarokat lenácizta a kerítésépítés miatt, maga is erre kényszerült az osztrák közvélemény nyomására. És nem ez volt az egyetlen olyan nyilatkozata, amely után közröhejjé vált, mert maga is rákényszerült arra, amiért a magyar kormányfőt bírálta. Fayman ma már béna kacsa, akinek minden erejét fölemészti, hogy párton belüli és kívüli kihívóival szemben még ideig-óráig fönn tudja tartani hatalmát. Ez is csak addig sikerülhet, ameddig a németeknek érdekükben áll egy olyan osztrák kancellár hatalomban tartása, amelyik bármilyen német kérésre azonnal hajbókolva igent mond, és úgy cselekszik, ahogy azt Berlinben előírják neki. Ha azonban az Osztrák Szabadságpárt tovább erősödik, akkor Faymann azonnal bukik, vele ugyanis már esély sem lenne megállítani a nyíltan hatalomra törő kemény jobboldali pártot, amelyik Orbánhoz hasonlóan kezelné a muzulmán beözönlést.

Milanovic, az ostoba horvát szoci miniszterelnök, aki előbb az amerikaiak, majd az Európai Bizottság strómanja volt, immáron ellenzékiként kénytelen lesz végignézni, hogy a horvátok nagy többségének elvárásainak megfelelően hogyan teszi helyre a muzulmán csürhe beözönlésének ügyét az új, jobboldali kormánykoalíció.

Matteo Renzi, olasz kormányfő rettegve várhatja azt az egyre közeledő napot, amikor az elvtelenül összevásárolt kormánykoalíciója szétesik a dezertáló árulók miatt, és a muzulmán beözönlés ellen fellépő Matteo Salvini Lega Nordos elnök kezébe hullik a hatalom.

Jean-Claude Juncker pedig az Európa Bizottság vezetőjéből Európa szánalmas bohócává vált. Egy akarat és hatalom nélküli pojácává, akit Merkel dróton rángathat ma már bármilyen ügyben. Merkelnek köszönheti a megválasztását és ezt a német kancellár nap mint nap érezteti vele és kíméletlenül be is hajtja rajta ezt az adósságot. Juncker nem tudja méltósággal viselni a pórázon rángatott hű kutyuska szerepet és időről időre feltűnést kelt részegen elkövetett ámokfutásaival, lásd homlokcsók és pofozkodás…

Egyedül Merkel tartja még magát, de a nyomás rajta is egyre nagyobb. A korábbihoz képest azonban vele kapcsolatban is van egy nagy változás, amelyről nem nagyon beszél sem a hazai, sem a nemzetközi sajtó. A korábban irányt adó, és diktáló, sokszor támadó Merkel, ma már leginkább védekezésre kényszerül. Ma már nem faktum, amit ő kijelent, és nem ő támadja mások, például Orbán véleményét, cselekedeteit, hanem – minden kitörési kísérlete ellenére – ma már a saját álláspontjának és cselekedeteinek folyamatos megvédésére kényszerül. Offenzíva helyett jó ideje már defenzívában van. És ha nem jönnek olyan események, amelyek ezen változtatnának, nem tud kitörni a defenzívából, akkor meg fog bukni.

Orbán Viktor ezzel szemben teljesen offenzívában van. Amit ő mond, arra figyelnek, a tetteit is egyre többen próbálják követni. Egyelőre jobbára csak a muzulmán horda beözönlésének ügyében, de mint a lengyel példa is mutatja, vannak országok, akik szinte az egész orbáni sikerpolitikát is hajlandóak importálni.

Orbán Viktor 2015-ben révbe ért világszinten is. Ha nem jön közbe világtörténelmi jelentőségű esemény, jó eséllyel az elkövetkező évtized egyik legfontosabb irányadó politikusa lesz. Akinek a hátországa, Magyarország, egyelőre példátlan egységben áll mögötte.

Címkék: orbán viktor
1
http://demagog.blogstar.hu/./pages/demagog/contents/blog/23523/pics/lead_800x600.jpg
orbán viktor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Zoltán 2016-01-01 00:37:32
Borzasztóóóóó ha Ész helyett a politika diktál! Én mindenkit szívesen látok de, hogy ki honnan milyen névvel címmel érkezik hozzánk azt Én döntsem el, fogadom nem fogadom!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?